Napjainkban nem kell nagy bátorság annak kijelentéséhez, hogy az utolsó időkben élünk. Ez az üdvtörténeti korszak tágabb értelemben már Jézus Krisztus testet öltésével kezdetét vette, ahogy a Zsidókhoz írt levél írója megfogalmazza: „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.” (1,1–2). Szűkebb értelemben természetesen csupán Megváltónk visszajövetelét megelőző időszakot nevezzük utolsó időknek.
A Biblia több helyen beszél az utolsó idők eseményeiről, és azokról a jelekről, amelyek a Krisztus eljövetelére és a világ végére utalnak. Mindezeket tanulmányozva, az ismereteket összegezve és a valósággal egybevetve, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a teremtett világ egyre gyorsulva száguld az Ómega-pont felé (Teilhard de Chardin francia filozófus által használt kifejezés). Ez a fogalom szükségszerűen feltételezi az Alfa-pontot, vagyis a kezdetet, a teremtést. Ám ez a fogalompár sokkal többet jelent, mint az örökkévalóságból kiszakadt tér-idő-anyagvilág kezdetét és végét. Többet jelent, mert ez egy személy, maga Jézus Krisztus, aki így mutatkozik be: „Én vagyok az Alfa és az Ómega..., aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” (Jel 1,8). Aki által teremtetett a világ, az által jut el minden a beteljesüléshez, mert Ő a kezdet és a vég, az első és utolsó.
Őt várjuk vissza mi, Istennek adventben élő népe. Hisszük, hogy eljön a felhőkön, és meglátja Őt minden szem. Nem tudjuk, hogy ez hogyan lehetséges a gömb alakú földön, bár a műholdas távközlési technika ezt ma már csaknem tökéletesen megvalósítja. A lényeg az, hogy mindenki meglátja a dicsőségben visszatérő Krisztust – még azok is, akiknek szeme most még a csillagok együttállását kutatja, és azok is, akik a repülő csészealjak megjelenését fürkészik. Meglátják Őt azok a katonák is, akik keresztre szegezték, és azok is, akik bűnbánattal vallják, hogy ehhez a szörnyűséghez ők is hozzájárultak.
Amikor Jézus Krisztus megjelenik, siratni fogja Őt a föld minden nemzetsége. Ki örömében, ki félelmében, mint a példázatbeli tíz nyoszolyólány a vőlegény érkezésekor. Tudjuk, hogy közülük öten kint maradtak a menyegzői házból. Mindenki elkerülheti ezt a sorsot, aki még ma, a kegyelem idején szabad folyást enged a bűnbánat könnyeinek, mert majd az utolsó napon örömkönnyektől csillogó szemmel fogadhatja a dicsőség Urát!
Kolozs Nagy János
