Advent a várakozás ideje. Amikor a várakozásra gondolunk, felmerül bennünk egy pályaudvar vagy repülőtéri terminál képe, ahol feszülten várunk a járműre, és már sok hasznosat nem tudunk tenni. Adventi várakozásunk azonban nem ilyen, nem tétlen semmittevés. Először is tudjuk, hogy Megváltónk – ígéretéhez híven – bizonyosan eljön, és nem késik. Idejét (sem napját, sem óráját) nem tudjuk, ezért alkalmazza Jézus a váratlanul érkező éjjeli tolvaj képét. Azt sem felejthetjük el, hogy mielőtt a mi Urunk elment, munkát bízott ránk, mindenkire a maga talentuma szerint. Mint szolgák tudjuk, hogy a ház Gazdája előbb-utóbb hazatér, és a ránk bízott feladatokkal elszámoltat minket. Nagy csalódás éri majd a rest szolgát, aki tétlenül és álomba merülve fogadja urát; ugyanakkor boldog az a (bölcs sáfárként viselkedő) szolga, akit amikor megérkezik az úr, virrasztva és munkában talál. Ezért szól a figyelmeztetés Krisztus követőinek: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” (Máté 26,41).
Kolozs Nagy János
