Káprázatos hangulat tanúi lehetünk Marcel Proust „Az eltűnt idő nyomában” című regényében. A regény leghíresebb jelenete, mely emlék magának a regény írásának is kezdetéül szolgált, az a részlet, melyben az elbeszélő egy Madeleine süteményt merít a teájába és a sütemény íze felidézi a Combray-ben töltött gyermekévek ízét és hangulatát, ahogyan arról ír, hogy milyen amikor tea mellett a szájába vesz egy „petites madeleines”-t: